Az Adatfelvételi módszerek a társadalomkutatásban elsöprő sikere után újabb bestsellerrel rukkolt elő Magyari Tivadar. Mondanám, hogy a Transindexes írásokat egybegyűjtő kötettel Hiánypótló Könyvet kaptunk. Az igazság az, hogy ezek a humoreszkek ordítottak, toporzékoltak a nyomdafesték után. És lőn, az 5. Kolozsvári Magyar Napok alkalmának az alkalmával milliók álma teljesült: Megszokás első látásra címmel, Koinónia gondozással, Magyari írásai meglátták a fényes napvilágot. Szentes Zágon pedig olyan borítót rittyentett neki, hogy jó ránézni, és ha semmi nem lenne közötte, én akkor is megvettem volna. (Az írásokat szintén az ő kitünő fényképei illusztrálják.)

Hogy egyesek annyira tűkön ülve várják a keddi szövegeket, hogy ha nem jelennek meg időben, már a szerző hogyléte felől érdeklődnek, az hagyján, de amint meséli a bemutatón, most már megrendeléseket is kap a kommentelőktől, hogy mit kellene még megírnia. Tivadar magát optimistának tartja, mindig azt hittem, hogy később jobb lesz, mondja.

A még meleg kötetbe a jól ismert Tivikén, Gizi nénin, és Kovács-Szabó János István slágerszövegek mellett, vadonatúj, eddig sehol nem látott történetek is bekerültek, úgyhogy nincs is több türelmem tovább írni ezt az izét, gyorsan nekilátok a dedikált példányomnak, aztán felteszem a polcra. Valahová Karinthy és Bajor Andor közé.

Szöveg: ruszpéter. Fotó: Mohácsi László Árpád