A 16-17. század kiemelkedő történelmi pillanatait az akkori nők szemszögéből tárták ma elénk a Bulgakovban. Mennyire részesei a magyar történelemnek a nők? – vetette fel Várkonyi Gábor történész, és csak akkor jövünk rá, mennyire provokatív az indító kérdés, ha saját történelmi tudásunkban számolunk utána, hogy a kiemelkedő alakok hány százaléka nő.
A Régmúlt idők asszonyai – egykori ideálokat megidéző beszélgetésen Várkonyi Gábor elsősorban Báthory Erzsébet személyének kutatásaiból szerzett élményeit osztotta meg, míg Ugron Zsolna írónő nemrég kiadott regényének, az Erdélyi menyegzőnek főszereplőjéről, Báthory Annáról mesélt.
Várkonyi szerint Báthory Erzsébet alakja azért kiemelkedő, mert nem igazodott kora és környezete elvárásaihoz, ez főként az özvegysége idején mutatkozott meg. Akkoriban az özvegység ugyanis egyenlő volt a kiszolgáltatottsággal, ez pedig nem volt jellemző Báthory Erzsébet mindennapjaira. Aki egyébként 15 évesen ment hozzá Nádasdy Ferenc grófhoz, akit aztán tíz évvel élt túl.
A nők szerepeire vonatkozóan tartotta érdekesnek Ugron Zsolna is az általa vizsgált Báthory Anna élettörténetét. Az írónő azt is megosztotta velünk, hogy az Erdélyi menyegző írása közben sok olyan történet kirajzolódott, ami a köztudatban másként él.
Öt évszázaddal ezelőtt még fel sem merült, hogy valaki szerelemből házasodjon. A szerelem léte azonban már akkor észlelhető volt a levelezések meleg hangvételéből – derült ki a beszélgetésből.
Báthory Zsófia házassága például különösen érdekes esete a korszak szerelmi kultúrájának. 14 évesen ment hozzá II. Rákóczi Györgyhöz, de egyáltalán nem szerelemből: esküvői szertartásán igen helyett hallgatásával árulkodott erről. Házasságuknak mindössze négy éve alatt viszont összemelegedtek. II. Rákóczi György súlyos fejsérülést szerzett 1660. május 22-én Erdély trónjának visszaszerzéséért vívott csatájában (itt, Szászfenesen), de kibírta addig, amíg megérkezett a felesége. Két héttel később Báthory Zsófia ölében halt meg.
Szöveg: Szabó Adél. Fotó: Nagy Lóránd
