A Part sátor szervezésében a Mezőség világába pillanthattunk bele az „Ismerjük meg tájegységeinket” program által. Az említett tájegységet a széki vendégek képviselték, Filep Klára lányával, és annak osztálytársával mutatkozott be.

A hangulatot a székiek már puszta jelenlétükkel megalapozták, hiszen a népviselethez tartozó különleges, buggyos ujjú ing mindenki figyelmét felkeltette. A tulipános női csizma és az erőstalpú férfi csizma visszaidézte a régi idők hangulatát, amit a székiek még ma is nap, mint nap megélnek – ellentétben a városiakkal. Szék egy zömében magyar lakta terület, ahol a népviselet és a hagyományőrzés kiemelt szerepet tölt be a helység kulturális életében.

Filep Klára elmondása szerint Szék három, nem teljesen körülhatárolható részre van osztva. Hogy mit értünk ezalatt? A falu mindhárom utcájában volt egy-egy táncház (Felszeg, Csipkeszeg és Forrószeg), de átjárás nélkül, így jóformán három mini-falu alakult ki. A szomszédos táncházakban csak farsang idején cserélődtek a látogatók: a lányok arcukat eltakarva szászoknak öltöztek és köztük egy fiú bekéreztetővel kíséreltek meg bejutni. Ez is csak akkor sikerült, ha a vendégek neveit sikeren kitalálták a helyiek – és ez egyáltalán nem ment könnyen.

A továbbiakban Filep Klára ismertette a népviselet hétköznapi, templomba járó és táncházas darabjait. Arra is megkaptuk a választ, hogy a székiek öltözetében miért domináns a piros és fekete: az 1717-es tatárjárás idején lemészárolt székiek emlékét őrzik ilyen módon, melyről Bertalan napján évente megemlékeznek.

A ruházat bemutatása után a közönség megcsodálhatta a széki szőtteseket, amelyek között asztalterítő, párna, és különféle, főzésnél használatos kelmék is voltak.

Szöveg: Ürmösi Júlia Eszter