Ahaj devlá, mi volt itt ma összebazseválva a Farkas utcában. Azon vacillálok, leírjam-e, hogy Életre Szóló Élmény. De azért is leírom. Mert ilyen egyszer van egy életben.

Szakadó esőben mezítláb táncolni 300 emberrel egyszerre úgy, hogy mellettem egy fickó eserernyő alól SKYPE-ON KÖZVETÍTI a banzájt, és látni, ahogy valaki a kamera előtt csettintget valahol a világ egy másik részén... erre nincsenek szavak.

Aztán egy michigani hegedűs, Kjartan Code csak úgy spontán beugrik Józsiék mellé, és együtt éneklik, hogy "küzdjé magadé', ne fossá", amely tanácsnál a kolozsvári magyar lényegretörőbbet és hasznosabbat mindezidáig még nem kapott, s ejsze nem is fog soha kapni.

Hogy ezt egy paszabi cigányembertől kellett kapja útravalóul, az most egy másik kérdés. Az a lényeg, hogy a cigánytábor az égbe ment. És minket is magával vitt.

Ha én ezt egyszer az unokáimnak elmesélem...

Köszönjük. Nájisz tuméngé.

Szöveg: Rusz Péter