Ezúton szeretnénk közvetíteni irányotokba Oszkár mélységes elnézését, amiért nem adta ki magát mélyebben és nagyobb mennyiségben, de a szomorú helyzet az, hogy a hollót mindezidáig a Fogoly utcában tartották fogva.

Mindenféle tollmeresztő dologra kötelezték: kardkovácsolás, íjászkodás, katapultos röptetés a Holdba meg effélék.

Ja, meg szegény Oszkárnak arra is vigyáznia kellett, hogy ezzel párhuzamosan nehogy kacsának azonosítsa a szájber-vadászatban s lelője valami gombokat nyomogató őrült kiber-ürge, hogy aztán a magas fűből előbújva vigyorogva felmutassa egy kétfülű kutya pár zsákmányával együtt.

A menekülés jóformán a vakszerencse hozadéka volt, hiszen történt, hogy az Oszkár kalitkáját őrző fogvatartójának egy mesés hétfői pénteki hajnalon olyan jó kedve kerekedett, hogy madarat lehetett vele röptetni. És röptetett is, mégpedig Oszkárt - ki a szabadságba. Hiába no, az emberi természet kiszámíthatatlan. (Már csak az a teljesen jogos kérdés, hogy Oszkárt tehát miért is nézik feszt madárnak - bár ez már mélylélektani kérdéskör.)

Na de, ilyen ez a popszakma. A hírnévnek ára van, kedves Oszkárrr! Biztatásképp elmondhatjuk: ha már ekkora bajba képes keveredni, a következő lépés már az Oszkár-díj. Vagy legalábbis bízunk benne. Mert ön megérdemli.

Szöveg: Ozsváth Zsuzsi, oszkárszakértő