Míg a színpadon hangoltak a Fölszállott a páva népzenei és néptánc tehetségkutató verseny erdélyi díjazottjai – a Tokos és a Harmadik zenekar, valamint Kacsó Hanga Borbála –, a verőfényes délutánban még nem lehetett számítani a későbbi esőre.

Kicsik és nagyok összegyűltek, ki-ki elfoglalta a maga helyét: az apraja a szülők nyakában ülve tapsolta a mezőségi zene ritmusát. A Tokos zenekar indította a koncertsorozatot egy ördöngősfűzesi muzsikával, amely kellően megalapozta a későbbi pörgős hangulatot. Néhol feltűnt egy-egy szalmakalap, ami pompásan beleillet a szalmakalapjairól híres Szék népdalvilágába, amelyet Kacsó Hanga Borbála hozott el nekünk. A „Verje meg az isten a szeretőm házát” népdal éneklése után a Harmadik Zenekar rukkolt elő egy feketelaki nótával.

Hogy kerek legyen a délután az együttesek és az énekesnők közös produkciókat is előadtak. Ennek akkora sikere volt, mint a városnapok alatt sűrűn fogyó szejkei lángosnak. A közönségben páran táncra perdültek, a férfiak erőteljesen odasújtották lábukat minden ritmusverésnél a földhöz. Pattogott a hegedű húrja, a brácsa is felbődült és csengtek a beszédnél is tisztábban élő lélekritmusok.

A hangulat azért marad feledhetetlen az összesereglő tömegnek, mert  Erdély különböző tájairól hallhattak népi kincseket: udvarhelyszéki, gyimesi, györgyfalui, szászcsávási, kalotaszegi és sok más tájegység zenéje is felcsendült a Kolozsvári Magyar Napok záró napján.

Szöveg: Ürmösi Júlia Eszter. Fotó: Mohácsi László Árpád