Megszokásból, félelemből és gyakran csak azért nem élünk nyelvi jogainkkal, mert úgy „egyszerűbb”– derült ki ma a PART sátorban, ahol Fancsali Ernő beszélgetett Lakó Péterfi Tünde marosvásárhelyi civil aktivistával és Landman Gáborral, a European Language Rights Alapítvány elnökével.

Marosvásárhelyen most azt tervezik, hogy minden, piacon árusított termék nevét lefordítják, és a többnyelvű terméktáblákat szétosztják az árusok között – mesélte Lakó Péterfi Tünde. Az aktivista fontosnak tartja, hogy minden eladó egyszerre kapja meg és helyezze ki azokat, hogy ne azzal utasítsák el, hogy másnak sincs kétnyelvű tábla a standján.

Korábbi tapasztalata szerint a politikusok a hozzájuk intézett számonkérést támadásnak veszik. Úgy véli, a politikusok rosszul értelmezik a helyzetet, ugyanis az aktivisták csak a mindenkit megillető jogokkal szeretnének élni, illetve felhívni rájuk a figyelmet.

Landman Gábor beszámolt róla, hogy bűnügyi pert indított a marosvásárhelyi rendőrség ellen, mert állítása szerint megtagadták tőle jogai érvényesítésének a lehetőségét. De több más pert is indított a nyelvi jogok érvényesítéséért. Például több magyar többségű településen is jellemző, hogy az önkormányzatok nem működtetnek magyar nyelvű honlapot.

Mindketten egyetértettek abban, hogy a legnagyobb baj az, hogy nem ismerjük kellőképpen a jogainkat. Elviekben minden adott ahhoz, hogy a kórházban magyar nyelvű ellátást kaphassunk. A törvények biztosítják, de a betegek nem tudnak róla, vagy félnek élni ezzel a jogukkal. Ha Európa más országaiban ez nem jelent problémát, akkor itt sem lenne szabad – vélik a nyelvi jogi aktivisták.

Azt is cáfolták, hogy a többnyelvűügyintézés legnagyobb akadálya a pénz volna, az ezzel járó plusz költségek. Állításuk szerint a mindennapi hivatali nyelvhasználat egyszerű elemekből áll össze, és inkább elhatározáson múlik. Ha van eltökéltség, akkor eredményesen és költséghatékonyan meg lehet valósítani a kétnyelvűséget, amely egyébként számos gazdasági hasznot is eredményezhet.

A sikerhez szerintük több ember, aktivista, önkéntes kell, és hogy ha több forrás állna az ügy rendelkezésére, gyorsabban lehetne és komolyabb eredményeket elérni. Anyanyelvünk identitásunk legfontosabb eleme. Ha nem élünk meglévő nyelvi jogainkkal, ha nem is fordítunk rájuk kellő figyelmet, annak csak mi lehetünk a vesztesei.