Miért vagyunk kíváncsiak az életút beszélgetésekre? A saját életünkhöz szeretnénk meríteni pár hasznos gondolatot, esetleg feltölt bennünket a sikeres életpálya útjának hallgatása, vagy csupán érdekesnek tartjuk a karaktert, a szakmáját? Vagy merő kíváncsiság?

Bármi is legyen a válasz, ma kaptunk belőle. Az Erdély Café sátorban ugyanis két érdekes személy életútja tárult elénk: Kolumbán Gábor, az Élő Szövet Alapítvány elnökének, valamint Varga Csaba, hegymászó életének legfontosabb mozzanataihoz kerültünk közelebb.

A pillanatnyi csalódottság a másik két előadó hiányzásáért hamar elmúlt, mivel megragadta figyelmünket az első beszélő, Kolumbán Gábor izgalmas története. Az ő személyében nem csak egy szakma rejtelmeit ismerhettük meg, hiszen, mint kiderült mérnökfizikusként kezdte, politikai pályán tevékenykedett tíz évig, jelenleg pedig az Élő Szövet Alapítvány elnökeként jött, de emellett egyetemi oktató is.

„Már akkor elhatároztam, hogy fizikus leszek, amikor még nem is tanultunk fizikát” – mesélte egész fiatalkori emlékeit a beszélő, aki esti mese helyett Az atomkor enciklopédiájával aludt el. Az ötvenöt év visszatekintőjébe a bukaresti egyetemista évei is belefértek, amikor is a „rendes valuta a szilvapálinka volt.” Élete meghatározó eseményei mégis azok voltak, amikor úgy érezte, ismét a nulláról kell kezdeni. Politikai aktivitása idején Hargita megye önkormányzatának elnöki pozícióját is betöltötte, elmondása szerint a szeretet hiánya miatt szakított a politikával. Jelenleg egy a várostól elszigetelt kis faluban él, nyugodtabb tevékenységeket űzve, nyugodtabb életvitellel.

Varga Csaba izgalmas, egyben veszélyes szakmának él: hegymászó. Arra a kérdésre, hogy aggódnak-e a szülei a testi épsége miatt, azt válaszolta, hogy: „Aggódnak, persze, de általában újságcikkekből tudják meg, hogy megyek valamerre.” Szakmaiként a legnagyobb élmények számára az expedíciók. Szeretne egyre magasabb csúcsra feljutni, azonban ennek hátráltatója a pénzhiány. Legutóbbi, 8051 méteres kalandtúráján a pakisztáni Broad Pick (K3-nak is nevezett) hegycsúcsot mászta meg magyar társával.

Az expedíciós előkészületek kapcsán két fontos gondolatot emelt ki: a testi fittségét leginkább  hegyi futással és sport centrikus életformával tartja meg. A mentális rákészüléshez sok gyakorlás szükséges annak érdekében, hogy a kritikus helyzetekben is tudjon cselekedni.

Zárásként egy félórás videó- és képösszeállítás segítségével mutatta be a K3 megmászása során szerzett élményeit. Izgalmas volt a mászás közbeni vacsorafőzés, aminek két alapanyaga a hó és a porleves. Reméljük, még sokszor feljut a csúcsra, a Nagyvárad feliratú magyar zászlóval.

Szöveg: Szabó Adél. Fotó: Mohácsi László Árpád