Jövőre hívatlanul is eljön a Kolozsvári Magyar Napokra – nyitotta ma az ötödik kiadás záróbeszédeinek sorát Szijjártó Péter, Magyarország külügyi és külgazdasági ügyekért felelős államtitkára. Szijjártó a magyar-román együttműködés egyik hírnökének tekinti a rendezvényt, és most szerzett tapasztalatai alapján büszke arra, hogy a magyar kormány is támogatja a Magyar Napokat. 

Kolozs megye fiatal alprefektusát meggyőzte a rendezvény sikere, személyes és intézményi elismerését egyaránt közvetítette. Dan Codrean külön kiemelte a pozitív erejét annak, hogy a Magyar Napok ugyanúgy kínál programokat kicsiknek és nagyoknak.
„Kolozsvár szerelmesei vagyunk” – foglalta össze városunk iránti kötődésünket Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere. A rendezvénnyel idén is sikerült megmutatni, hogy ma már többre van szükség, mint a többség és a kisebbség közötti tolerancia, a békés egymásmellettiség megerősítése – mondta. „Megmutattuk, hogy Kolozsvár többet érdemel. Csak akkor lehetünk Európa méltó ifjúsági fővárosa, ha románok és magyarok az egymás értékeiből megerősödő, építkező közösségekké válunk” – jelentette ki az alpolgármester.

Gergely Balázs főszervező idén is teljesen meghatódott a zárógálára összegyűlt kolozsváriak tömegétől, miközben ő is tágan értette a kolozsvári jelzőt: a város nemcsak az abban születetteké, hanem azoké is, akik otthonra leltek benne. És most hajlandók áldozni is érte: pénzt, időt, munkát – fejezte ki köszönetét a támogatóknak és a 250 önkéntesnek.

„Kolozsvárt nem az őseinktől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön” – parafrazált egy indián mondást a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke. „Ha azt látom, hogy a tömegben mennyi a kicsi gyerek, kezdek hinni abban, hogy ez a közösség gyarapodni fog, és nem lesz fölösleges az erőfeszítésünk: visszaadjuk a kölcsönt unokáinknak” – mondta Gergely Balázs, aki meghatódottságán kívül nagyfokú fáradtsággal is küzdött. De ez sem zavarja, mondta, ha olyan emberekkel dolgozhat együtt, mint Sánta Levente fesztiváligazgató és Szabó Lilla programigazgató, akiket fel is hívott a színpadra. Ahonnan végül mindenki úgy köszönt el: viszontlátásra jövő augusztusban! Szebbet nem is kívánhatnánk.