Hagyományőrzésről is szólnak a tegnap elkezdődött gyermekprogramok
A családos- és gyermekprogramok kezdődtek el csütörtökön a Farkas utcai Romkert festői környezetében, az Életfa Családsegítő Egyesület és együttműködő partnerei (a Donát Alapítvány, a Napsugár gyermeklap, a KreativFun és a Happy Park) szervezésében. Reggel 10 órakor megpendültek a gitárok: Szabó Kinga és Miklós Gyuri elővették a gyermekek kedvenc dalait, és a szép rendben érkező szülők és kicsinyek mellé felsorakoztak Mehemed és a tehenek, a Négyszögletű Kerekerdő lakói, valamint Micimackó és barátai. Szállt a dal, zakatolt a képzeletbeli kisvonat, és a kolozsvári és a környékről érkező kisgyermekes családok szép lassan belakták a Romkertet, ahol három napon át jobbnál jobb programokkal várják őket: jurtaállítás, fegyverbemutató, íjászkodás, viseletbemutató, korongozás, bábelőadások, élőzenés táncház várja a kicsiket és nagyokat, a Farkas utcai színpadon pedig ma este a magyarországi Kolompos együttes koncertezik.
Mindeközben a szomszédos sátorban, a cserkészeknél is állandónak bizonyult a nyüzsgés, a gyerekek hamar megtanultak csomót kötni, ostort bogozni, és a környezetismereti dominót is szívesen rakosgatták. Később előkerültek a zsákok is, igaz, a vállalkozó kedvűek jókorákat puffantak is füvön, de komoly sérülés nem esett, főként, mert kellett az erő a kötélhúzáshoz és a gólyalábazáshoz is.
Mindenkiben ott rejlik egy kis művész
Ez a hitvallása Dánél Sándornak, aki szakmája szerint fazekas-keramikus, Csíkmenaság szülötte. „Ez a Székelyföld egyik legautentikusabb faluja, amely megőrizte a maga hagyományait” – mesélte szülőfalujáról a mester, aki gyermekként édesapja műhelyében kitanulta az asztalosmesterséget, és a Hargita Népművészeti Szövetkezet keretében fából készített edényeket, csebreket, tulipános ládákat. Ott figyeltek fel kivételes adottságaira, és ajánlották fel neki, hogy tanulja ki a korongozást is. „Nálunk a faluban és a családban sem korongozott senki. Én azonban hamar ráéreztem, milyen szellemi és lelki fejlődést jelent ez a szakma, milyen pozitív erőt igényel az agyagot formázni saját akaratunk szerint. Végül elvégeztem a kerámia szakot, és 28 évig űztem ezt a mesterséget a szövetkezetben, hatalmas lendülettel: nagyméretű padlóvázából is képes voltam naponta akár 50 darabot is elkészíteni. Azt vallom: én csak egy eszköz vagyok az Isten kezében” – mondta Dánél Sándor, amikor néhány percre nagy nehezen ki tudtuk vonni a gyermekek és szülők gyűrűjéből, egy kis beszélgetésre. Megtudtuk: a mester hét gyermeke közül már mindegyik ügyesen kezeli a korongot, hamar megtanulják, szinte „lopják” a mesterséget.
Dánél Sándor öt éve foglalkozik oktatással, és úgy tartja: tevékenysége nyomán a gyermekek felismerik, hogy mindegyikükben ott lakozik egy kis művész. „Nagy örömmel ismerkednek az anyaggal, és már többször visszajelezték nekem a pedagógusok is, hogy a számítógépen kívül eddig semmi sem tudta úgy lefoglalni a gyerekeket, mint a korongozás. Nagyon szeretik, hogy saját kezűleg tudnak például ajándéktárgyakat is készíteni” – mesélt munkájáról a mester, szavai alátámasztására pedig megcsodálhattuk a fülig maszatos gyermekek alkotásait.
Nem kell a szomszédba menni viseletért
Kis késéssel ugyan, de annál nagyobb szeretettel és lelkesedéssel látogattak ismét Kolozsvárra a gyergyószentmiklósi Csabafiak Egyesület tagjai, szám szerint négyen: Tölgyesi Béla, Tölgyesi Sára Emőke, Tölgyesi József és Tölgyesi Izabella. Miközben rakták a jurtát, jutott idő egy kis beszélgetésre is. Így derült ki, hogy Tölgyesi Béla érdeklődése azért fordult a hagyományőrzés felé, mert mindig szerette a különleges viseleteket. „Egy időben amerikai prémvadász süveget hordtam. Aztán 1996-ban jártam Ópusztaszeren, és ott tudatosodott bennem, megvan nekünk a saját kultúránk, nem kell a szomszédba mennünk ilyesmiért” – mesélte Tölgyesi, aki ekkor kezdett történészektől és hagyományőrzőktől érdeklődni, valamint könyvek után kutakodni. 2005-ben készítette el saját kezűleg a jurtáját, szerezte be fokozatosan a fegyvereket és tanulta meg többek között a rézveretes tarsoly készítését. „Mindent meg kell tapasztalnunk, a harcászati szabályokat is, mert csak így tudjuk hitelesen átadni és megmutatni kultúránkat, hiedelemvilágunkat. Most is fel lehet majd próbálni a viseletet, kipróbálni a fegyvereket” – derült ki, majd mindezt hamarosan tett is követte: benépesült a jurta, kicsik és nagyok hallgatták kíváncsi figyelemmel a honfoglaláskori szokásokról, életvitelről szóló ízes beszámolót.
Késő délutánig tartott a nyüzsgés a Romkertben, de folytatódik ma is, délután 6 órakor a Kolompos együttes koncertje igazi zenei csemegét kínál majd, de folyamatosan tartanak a kézműves tevékenységek is, egy csoport pedig a Botanikus Kertbe is ellátogathat, madármegfigyelésre.
http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPMainArticleScreen.vm/id/3016
