A Budapest Ragtime Band jazzkoncertje nagyon hangulatosra sikeredett, a Hooligans óriási energiával robbant. Elkezdődött a főtéri bulifejezet is

A tavalyi jó hangulatú, esténkénti „főterezések” után nagyon vártuk az idei koncerteket, amikor igazából a zenei preferenciáktól függetlenül élvezni lehet, hogy „mennyi ember és mind a mienk”, azaz vagy kolozsvári, vagy egyszerűen szereti Kolozsvárt.

A Budapest Ragtime Banddel kezdődő koncertsorozat elején még kicsit megijedtünk, hogy miért vannak viszonylag kevesen, holott se nem esik, se nem fúj és a zene is nagyszerű. Félelmeink valahol meghallgattattak, ugyanis az emberek egyre csak jöttek és jöttek, a Hooligans alatt pedig, a kissé hűvös időjárás ellenére is annyira megtelt a főtér, mint máskor a záróünnepségeken. De mi is védene meg jobban a hidegtől, mint egy ugrálós buli a tömegben? Az este pedig nem lehetett megfázni.

A Budapest Ragtime Band jazzkoncertje nagyon hangulatosra sikeredett: a több mint harminc éve zenélő banda operarészleteket és jazzslágereket játszott, miközben még jópofák is voltak. Rossini Tell Vilmosának nyitánya alatt például a vibrafonművész almával a fején játszott, máskor a repertoárjukra jellemző zenei gagekkel mosolyogtatták meg a közönséget.   

Az első sorban gyerekek csápoltak: ez amúgy az egyik kedvencünk az egész rendezvénysorozatból: a sok-sok gyerek, akik az égvilágon mindent szeretnek, és mindennek örülnek.

A néhány elvetemült kolozsvári Hooligans-rajongón kívül valószínűleg nem sokan ismerték a zenekar teljes repertoárját. Egy-két ismerős dalt emlegettek a tömegben, mint a Királylány vagy a Szabadon. De ennek ellenére hatalmas buli kerekedett.

A Kolozsvári Magyar Napok esti koncertjeinek van egy gyengéd bája: együtt szórakozik a hatvan év körüli, szépen kontyba rakott hajú, kosztümös nagymama, aki a teraszról a telefonjával fotózta a fellépőket, és az édesapja nyakában kapaszkodó, négy év körül „hercegnő”. Tegnap este sem volt ez másképp.   

Már az első két dallal zúzott a zenekar: olyan energiával robbantak be a színpadra, hogy az óhatatlanul átragadt a közönségre, pedig még az ismertebb számok hátra voltak. S a már említett néni is együtt tapsolt és ollézott a közönséget biztató zenekarral.A hangulat pedig csak fokozódott, amikor jöttek az ismerősen csengő dallamok, és a Királylány alatt talán már az is megmozgatta a csípőjét, aki addig csak álldogált. A zenekarnak pedig sikerült a teljes közönséget megénekeltetnie – Szemedbe nézek egy gyönyörű szép szivárvány, szivárvány – dúdoltuk közösen. A vége felé, a Félember alatt, pedig már csúcsra járt a hangulat, s talán még az is dúdolta az egyszerű dallamot, aki nem értette, és az is énekelte, aki nem gondolta komolyan, hogy „minden férfi asszony nélkül fél ember csupán”.Egy biztos, könnyebb léptekkel indultunk haza a koncert után, amikor az önkéntesek már a főtérről szedték össze a szemetet, és a sörös poharakat – igen, idéntől lehet a téren sörözni a magyar napokon is. Mint azt Gergely Balázs elmondta: volt rá igény a résztvevők részéről, ők pedig nyilván nem a csapokkal, hanem azzal akarnak precedenst teremteni, hogy civilizáltan is lehet iszogatni Mátyás és a színpad között.

http://multikult.transindex.ro/?cikk=18098