Már nem jellemző annyira a magyarországi irodalmi és irodalomkritikai életre az a fajta káros klikkesedés, amely néhány éve még eléggé megosztotta a fiatal alkotókat is – derült ki a Fiatal Írók Szövetsége hármas könyvbemutatóján kedden délután. 
 

Szőllőssy Balázs, a szövetség elsőkötetes sorozatának egyik szerkesztője szerint természetesen most is vannak kisebb-nagyobb csoportok, műhelyek, de ezek inkább mellérendelt viszonyba kerültek, ebben az egyre barátibb láncolatban pedig a FISZ sem dominanciaigénnyel lép fel, igyekeznek áthidalni a szakadékokat, ráadásul a határon túli magyar írókkal, írószervezetekkel is egyre jobba kapcsolatot ápolnak – a kolozsvári könyvbemutatóra éppen az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében került sor. Izsó Zita Tengerlakó, Korpa Tamás Egy híd térfogatáról éás Molnár Illés Hüllők és izzók című verseskötetéről a szerzők Serestély Zalán fiatal kolozsvári költővel, íróval beszélgettek.

 

Mint kiderült, a három első kötet között az egyik tulajdonképpen második, Molnár Illés ugyanis hallgatott a régi jó tanácsra, miszerint az első kötetet gyorsan meg kell írni, majd gyorsan elfelejteni, így az első kéziratot kidobta, majd megírta a mostani koncepciózus verseskönyvet. Az első kötetet eleve szikárabbra tervezte, megpróbálta minél kevesebb szóval kifejezni amit akart, a lehető legtöbb helyet adva a csendnek, a megjelent kötetre viszont megoldott feladatként tekint. Jelenleg egész máson dolgozik, egyfajta balladanyelvet igyekszik kialakítani, -tanulmányozni, a történetmesélés kezdte ugyanis foglalkoztatni a népballadák hatására, igyekszik ezzel a kortárs irodalomban még kiaknázatlan lehetőséggel élni.
 

Korpa Tamás az első kötetének anyagából kiindulva kezdett el egy potenciális másodikat, a „véres kezű” szerkesztők javaslatára ugyanis kimaradt a kötetéből a Metapillanat című ciklus, amelyet jelenleg is folytat. Izsó Zita szerint már sikerült eltávolodnia a könyv anyagától, így könnyebben fogadja a kritikákat.
 

A város terei
 

Serestély Zalán szerint mindhárom kötetben erőteljesen jelen vannak a városi terek, míg Molnár Illésnél absztrahált archetipikus elemekként vannak jelen a város elemei, addig Korpa Tamás apró részleteket nagyít fel, azt sugallva, hogy minden be- és átvilágítható a nyelvvel. Izsó Zita is részleteiben figyeli a várost, de inkább mikroközösségeire, jellegzetes, vagy deviáns figuráira koncentrál.

Szőllőssy Balázs elmondta, a másik sorozatszerkesztővel, Borbáth Péterrel sokféle stratégiát ötvöznek a tehetséges szerzők felkutatására, egyrészt követik a folyóiratokban megjelenő írásokat, őket is gyakran megkeresik kéziratokkal, de a FISZ rendszeresen szervez pályázatokat is, amelyek legjobbjait első kötetük kiadásával támogatják. Korpa Tamás egyébként a tavalyi pályázat verskategóriájának győztese, ősszel pedig a próza kategória megosztott első díjának két szerzője veheti kézbe saját debütkönyvét.
 

Jékely Zoltán, az irodalom lovagja
 

Ugyancsak a Kolozsvári Magyar Napok keretében szerveztek kerekasztal-beszélgetést a volt New York szállóban a száz éve született Jékely Zoltánról. Áprily Lajos fiáról dr. Péterfy Sarolt irodalomtörténész, Jékely-kutató, a Jékely-hagyaték kezelője, dr. Vallasek Júlia irodalomtörténész, a BBTE oktatója és Boka László az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója beszélgetett. A moderátor, Lövétei Lázár László, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője provokálva az irodalomtörténészeket, feltette a kérdést, hogy miért is tekintünk nagy költőként Jékely Zoltánra, annak ellenére, hogy nem illeszkedik be az irodalmi kánonba. Péterfy Sarolt, Jékely unokája, fényképekkel illusztrálva mutatta be a költő életpályáját és a Jékely 100 című kötetet, amelybe 10 kiváló kortárs költő válogatta a verseket, esszéket és fotókat.
 

Jékely kolozsvári pályafutása a második világháború idejére esett a Világosság folyóirat munkatársa volt és a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár könyvtárosa. Balla Zsófia költő szerint Jékely nagyságát az is igazolja, hogy sikeresen küzdött meg a költőóriás édesapa árnyékával, hozzá hasonlóan jelentőset alkotott. A verstagolást, a ritmikát jól kezelte. A Nyugat harmadik nemzedékének tagjaként a halál motívumot Ady Endréhez és József Attilához képest is másként kezelte, hiszen ez nála sokszor ötvöződik az álommal, és jelen van a humor is. Vallasek Júlia szerint Jékely verseit nem irodalomtudósként kell olvasni, hanem mint gimnazista diák, szívvel – ha tetszik a vers olvassuk, ha nem tegyük le. Jékely Zoltánt méltatói, kortársai az irodalom bölcs és elegáns lovagjának tartották, Nemes Nagy Ágnes így ír róla:„Mindnyájan tudtuk, hogy ő a költői költő, a költő archetípusa”.

 

 

Krónika, 2013.08.21. ,18:23, Oroszhegyi Tünde, Varga László, http://kronika.ro/kultura/irodalombarat-magyar-napok