Lezajlott hétfőn este a Kolozsvári Magyar Napok nyitógálája a Magyar Opera nagytermében, a három órás műsort beszédek és néptáncegyüttesek előadásai alkották. Magyar és román közéleti szereplők szólaltak fel, a színpadon ropta a Szarkaláb, a Bogáncs, a Kamara Kaláka és a Kalotaszeg néptáncegyüttes, a talpalávalót a Harmadik zenekar szolgáltatta. Miután Váta Lóránd színész Bálint Tibor Egyszer én is harangoztam című írását olvasta fel, Gergely Balázs főszervező köszöntőbeszédében elmondta, Kolozsvár idős, ma éppen 687. születésnapját tölti, de ugyanakkor egy sokat megélt, ám fiatalos városnak is nevezhetjük. Elárulta, van egy hasonlóképp fiatalos nagyapja, aki idén augusztusban töltötte 97. évét, így három év múlva maga is, a város is kerek évszámot ünnepel, és akkor látszani fog: Kolozsvár mindössze hétszer idősebb a nagyapánál.

Gergely a Bálint-szöveg mentén előbb a közönséget, majd a jelenlévő politikusokat, majd Kelemen Hunort és Tőkés Lászlót kérte fel arra, együtt kongassák meg az épület előterében felállított harangot.

A város magyar vállalkozói segítségével ingyenessé lehetett tenni a Magyar Napokat, emelte ki Magdó János kolozsvári főkonzul, aki poénosan megjegyezte azt is, mivel ez a negyedik rendezvény, a négy pedig tökéletes szám, ezért remek hétre számíthatunk. Vákár István, a megyei tanács alelnöke arról beszélt, a Magyar Napok fölemel, büszkévé tesz minket, de egyben kötelez is, ez az ünnep annak bizonyítéka, hogy együtt tudunk szervezkedni és ünnepelni. Üdvözölte a rendezvényt támogató román hatóságokat, akik feledtetik velünk azt a korszakot, amikor a sovinizmus uralkodott Kolozsvár városában, majd arra figyelmeztetett, „a mérges kígyóknak fajzatait előbb-utóbb eltapossa a történelem”. Tőkés László beszédében Radu Lupescu történész szavait idézve emlékeztetett Mátyás király erényeire, majd úgy fogalmazott, ma az ország a csőd szélén van, az erdélyi magyarság nem találja honát a hazában, a regionalizáció veszélyével kell szembenéznie. Havasalföld, Moldova és Erdély történelmi nagyrégiókról beszélt, saját autonómiával, ahol a visszacsatlakozó Moldovai Köztársaság is jól elférne. Számára minden nap magyar, hiszen „Kolozsváron élő emberekként minden nap magyarul élünk” – mondta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, aki hangsúlyozta, Erdély fővárosáról beszélünk, amiről elmondható: első helyen áll minden tekintetben. Ez a város mindig befogadó volt, szeretettel várta az embereket, a kérdés pedig az, hogy tudunk-e élni azzal az erővel, amit Kolozsvár jelent az erdélyi magyarság számára. Kiemelte, nem siránkozni és bosszankodni kell, hanem cselekedővé válni. Jó döntéseinket transzilván értékeink garantálják, és ha a jóhiszeműséget feltételezzük, ez a közösség sikeres lesz. „Ezeréves megmaradásunkat hagyományaink megőrzése szavatolta, és amíg magyarul beszélünk, énekelünk, és táncolunk, létezni fogunk” – fogalmazott Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, Máté András Levente azt hangsúlyozta, a jövőnk rajtunk áll, közösen kell építkeznünk. Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke a Kolozsvári Magyar Napokat mintának nevezte, hiszen Nagyváradon, Brassóban is megszerveznek már hasonló rendezvényeket, Marosvásárhelyen pedig készülnek rá. Beszéde végén bejelentette: tizennégy kolozsvári év után visszaköltözik Székelyföldre. Gheorghe Ioan Vuşcan, a megye prefektusa a magyar kultúrát, mint a Kolozsvárt gazdagabbá tevő jelenlétet nevezte meg azzal a vággyal, hogy az utóbbi hetek erősödő interetnikus konfliktusai ellenére a város megmutatja, továbbra is toleráns marad. Horea Uioreanu megyei tanácselnök arról beszélt, a magyarok és románok számára Erdély közös ügy, az együttműködést illusztrálandó a tanácsban is béke uralkodik. 
 

 

Kitért arra is, bár megpróbálták kiszorítani a marosvásárhelyi Forgatagot, azt a hírt hozhatja, hogy a rendezvényt a Városligetben tartják meg, az összefogásnak köszönhetően. Szent István döntése a történelmi létet biztosította a magyarság számára, a kérdés pedig az, hogy a huszonegyedik században azok, akik döntéseket hoznak a magyar közösség érdekében, képesek-e úgy dolgozni, hogy az ezer esztendeje megalapozott létet biztosítani lehessen. 
 

A gálát követően előbb a kiáramló közönség, majd Kelemen Hunor és Tőkés László harangozott, együtt ragadva meg Bálint Tibor emlékharangjának kötelét. Kelemen beszédének végén elhangzott intelme, miszerint óvatosan kell majd harangozniuk, hogy a nagy lendületben ne tépjék le a harangot, értő fülekre talált, a szimbolikus esemény így békésen tett pontot az estre.