Gy. Szabó Béla festményei a Művészeti Múzeumban

– Amikor Gy. Szabó Béla nevét említjük, elsősorban a fametszőre gondolunk. Mert a fametsző vitte el hírünket a nagyvilágba, amely mindenekelőtt a fizikai teljesítményre, a vésőnyomok, pasztellek, rajzok számára, a szorgalom művészetére csodálkozott rá, hogy aztán lassan meglásson és megláttasson, felfedezve bennünket és azt a környezetet, ahol élnünk adatott, élnünk kell – hangsúlyozta Ferenczy Miklós református lelkész, Gy. Szabó Béla hagyatékának őrzője tegnap délután, a Művészeti Múzeum alagsori termeiben szervezett tárlat megnyitóján. Mint mondta, Gy. Szabó Béla pályája kezdetén még festő szeretett volna lenni, fametszőművészete azonban grafikusi teljesítményét helyezte előtérbe.

Olajképei kapcsán Ferenczy Miklós megjegyezte: a művész biztos érzékkel látja a természet zengő színességét, naturalista hűséggel adva vissza a látottakat. A most kiállított munkák többsége az 1941 és 1944 közötti időszakból való, s amint arra a méltató is utalt, sokuk a vad, olykor szándékosan nyers dekorativizmus felé mutat.
– Gy. Szabó Béla tájképein elénk tárja szülőföldjének – és nemcsak – minden szépségét. Elénk varázsolja a vizek csillogását, a bokrok, virágok hajladozását, a szelek járását a lombok között és a felhők útjain, az egek végtelenségét, a fény ragyogásának és árnyék felett való uralomra jutásának a természetrajzát, érvényt szerezve a természet színeinek és fényeinek pasztelljein, fametszetein, olajfestményein – összegezte Ferenczy Miklós.

Németh Júlia műkritikus hozzáfűzte: kompozíciós készség és dinamizmus jellemzi az alkotó huszonéves-harmincéves korában keletkezett festményeket. – A színek bűvöletében élt, egyszer azt nyilatkozta egy interjúban, hogy alkotás közben a fekete-fehér munkákat is színesben látja. Nem véletlen tehát ez az óriási színözön, amely körülvesz bennünket, mint ahogyan az sem véletlen, hogy a munkásságát a festészettel indította – mondta a műkritikus. Utalt ugyanakkor arra is, hogy Gy. Szabó Béla utóéletében is népszerű, ami művészetén túlmenően az örökösöknek, Ferenczy Miklósnak és családjának is köszönhető. Ferencz Zsolt

Kolozsvári grafikai iskola a Minerva-házban

Kolozsvári grafikai iskola – egy nagy nemzedék címmel nyílt kiállítás a Kolozsvári Magyar Napok nulladik napján. A Kolozsvár Társaság által szervezett tárlat helyszínéül a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva terme szolgált, ahol Tibori Szabó Zoltán, az egyesület elnöke köszöntötte a számos érdeklődőt, majd Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke nyitotta meg a tárlatot. Mint mondta, a kolozsvári grafikai iskolához tartozó képzőművészek sorát a közelmúltban elhunyt Feszt László nevével lehetne kezdeni, de sajnos a nálánál fiatalabb grafikusok jelentős része ugyanúgy nincs az élők sorában, mint például Deák Ferenc, aki ebben az évben távozott közülünk, vagy az iskola egyik rendkívül jelentős képviselője, Cseh Gusztáv, illetve Tóth László, vagy a még korábban eltávozott Baász Imre.

Kántor hangsúlyozta: a kiállítás átfogó, de semmiképpen nem törekszik teljességre, és megpróbál felvillantani valamit abból is, ami a nagy nemzedéknek nevezett grafikusok előtt született, hiszen megtekinthető néhány alkotás id. Cseh Gusztáv, Gy. Szabó Béla, illetve Ferenczy Júlia munkásságából is, de a kiállításon láthatók fiatalabb generációk munkái is.

A méltató úgy vélte, mint látvány meglehetősen lenyűgöző a tárlat, és talán a ma délután 6 órakor, a Kolozsvár Társaság székhelyén sorra kerülő szakmai beszélgetéssel egyetemben sikerül megindítani azt a folyamatot, amely főként művészettörténészekre vár, és amely által ezek az alkotók valóban elfoglalhatják az őket megillető helyet az erdélyi művészet történetében, és megismerhetik őket Erdély határain túl is, hiszen sokukról még Magyarországon sem hallottak.
A kiállítás naponta 10 és 16 óra között látogatható a Minerva-házban (Jókai/Napoca utca 16. szám). Köllő Katalin