"Nem attól leszek itthon, hogy vásárolok magamnak egy lakást vagy egy házat, hanem attól, hogy itt vagyok, s például minden második ember rám köszön."

Kedden koncertezik először a Kolozsvári Magyar Napokon Tamás Gábor, aki a hétfői közönségtalálkozón elmondta, noha már 55 éve van a pályán, a mostani lesz élete koncertje, ahol 32 slágert fog elénekelni a ceglédi Gríz együttes és az Apáczai Csere János Líceum gyerekkórusának a közreműködésével. A Duna Televízió Kívánságkosár című műsorának legkeresettebb énekesét kérdeztük, hogy mi teszi őt boldoggá.

A közönség és a szeretet tesz boldoggá. Úgy érzem ahhoz, hogy az életünk boldog legyen, a legfontosabb tényező a szeretet. Én mérhetetlen szeretet érzek a közönség részéről, ebből táplálkozom. Nagyon jó érzés a dedikálás során, amikor a koncertjeim után több száz ember áll sorba, hogy olyanokat mondanak az emberek: a Jóisten egészséget adjon a művész úrnak, meg sokáig énekeljen nekünk, hiszen napokig, hónapokig, évekig táplálkozunk az ön dalaiból. Ez jelenti számomra a családomon kívül a legtöbbet, és ez tesz boldoggá. Nem véletlen, hogy a november 8-án megjelenő új lemezemen az egyik legfontosabb dal a Találj rám boldogság. Ezt a kedd esti koncerten is eléneklem majd.

Ön többször énekelt Erdélyről, Kolozsvárról vagy a Hargitáról. Erdély vagy a Hargita például boldoggá teszi?

Természetesen. Én három letartóztatás után és a Securitate kétszeri próbálkozása után, hogy beszervezzenek és jelentsem a kollégáimat, határoztam el, hogy az első kínálkozó lehetőségnél disszidáljak. Nagyon sokan nyilatkoznak erről, olyanok is, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit jelent az, amikor egy virágot kiszakítanak a földből, és mivel nem kap táplálékot, elhervad.

Én egy gyönyörűszép pályát hagytam itt, hiszen már akkor ismert énekes voltam. A Donát úti orgonák sikere után történet, tévés és rádiós szerepléseim voltak, amikor arra kényszerültem, hogy elmeneküljek innen. És nem jöhettem haza öt évig. Az egy rettenetes állapot volt. Hiányzott a szülőföld, a munkám, az erdélyi közönségem, a túrnék, a dalok, a család. Minden. És csak miután megkaptam a svéd állampolgárságot és végre hazajöhettem, éreztem azt, hogy rendben van a lelkem.

Az utóbbi időkben, mondhatni, hogy szinte többet tartózkodok már itthon, Erdélyben, mint a világot járva Ausztráliában, Amerikában, Skandináviában vagy Magyarországon. Turnézok, de a családommal együtt Erdélyben tartózkodunk a legtöbbet. Számomra ez igenis boldogság. Itt születtem, ebben a városban nevelkedtem, ennek a városnak a szellemében nőttem fel és úgy érzem, ezt vittem magammal a disszidáláskor. Ez nagyon sokat segített az életem folyamán az elmúlt 37 esztendőben. Ugyanis már 38. esztendeje annak, hogy disszidáltam.

Gondolt már arra, hogy visszaköltözzön Kolozsvárra?

Konkrétan nem, mert most is itt vagyok, hol Marosvásárhelyen, hol Kolozsváron. Nem attól leszek itthon, hogy vásárolok magamnak egy lakást vagy egy házat, hanem attól, hogy itt vagyok, s például veled beszélgetek Kolozsvár egyik udvarán, vagy minden második ember rám köszön Erdélyben. Nem attól leszek otthon, hogy kiírom egy kapura: Tamás Gábor, és ide dobják a postámat. Én világpolgárnak érzem magam.

28 éve végzem a karitatív munkámat. Főleg a leszakadt területeken nehéz sorsban élő magyarok fennmaradását szolgáló intézményeket segítek, árvaházakat elsősorban, de Kárpátalján és Erdélyben öregotthonokat is. Tehát többet vagyok a Kárpát-medencében, mint Svédországban.

Miért pont a Donát úti orgonákat énekelte meg?

Azért, mert ezt adták nekem. Amikor megkaptam a dalt, amit Imrédy Géza és George Sbârcea írtak, nagyon elkeseredtem. Ugyanis nem ismertem ezt a dalt. A kollégáim, Bokor Ildikó és Győri Klára jó kis nemzetközi slágereket énekeltek, nekem meg ideadták ezt a dalt.

Aztán amikor 1974-ben a Kolozsvári Magyar Operában tartott Tapsoljuk Kolozsvárt című varietében először elénekeltem, és néhány másodperccel a vége után elindult egy olyan vastaps, amiből megértettem, hogy mit jelent ez a banális kis dal. Benne van Erdély elnyomott magyarságának a jövőbe vetett hite, a tavasz, az újjáéledés és a szerelem is. És ez a banális kis dal nagyon sokat jelenthet a magyaroknak, mert akárhol éneklem el, akár Ausztráliában, akár Amerikában, a közönség velem együtt énekli.

http://boldogsag.transindex.ro/?cikk=223