Az Irie Maffia volt a legizgalmasabb, a Heaven Street Seven a legösszehangoltabb, a PASO a legbulisabb, Borival meg csak az a baj, hogy túl keveset énekelt.

Amire számítottunk, be is jött: a pénteki MR Szimfonik koncert bizonyult a legszínvonalasabbnak az egész magyar napok alatt. Előtte még Bródy János hangulatos koncertjén jártunk, a zsúfolásig lelkes Farkas utcában, és igazából azt a koncertet is lehetett volna nagyszínpadon tartani, mert a Filléres emlékeimet, a Földvár felé félútont és a többit - a műsor igazából a Paprika Rádió születésnapi koncertjének rövidebb változata volt - még többen meghallgatták volna.

Az Irie Maffia kezdett, és bár ekkor még nem volt nagy tömeg, sajnálhatják, akik erről lemaradtak: Senáék zenéje a legnehezebben összeegyeztethető a szimfonikus zenével, és ettől volt annyira izgalmas az egész. Bár egyszer a dob és a basszus elnyomta a többi hangszert, egészében nagyon változatos, összetett hangzást eredményezett az amúgyis sokszínű zene megspékelése a nagyzenekarral.

Péterfy Borira már besűrűsödött a tér, és itt már csak azt sajnálhatjuk, hogy Borinak csupán három közös száma van a szimfonikusokkal. Az Ópium, a Vámpír és a Csodaidő mellett még szívesen meghallgattunk volna párat, de gyorsan váltotta a Heaven Street Seven. A banda több dala is eleve a Szimfonik Live-ra készült, így nem csoda, ha az összhangzás itt működött a legjobban, s a Bori által bepörgetett bulit is továbbvitték.

A záró PASO meg a legeslegnagyobb bulit csapta, és bár ők is néha elnyomták a zenekart, itt is a legtöbb dalban működött az összhang. Mint azt a közönségtalálkozón is elmondták, új dal is volt, amit szaxofonos hangszerelt újra, és az "egy nagy közös bő nadrágot hordó" bandának abban is igaza volt, hogy a ska műfajnak nagyon jól áll a sok hangszer.

A könnyűzene szimfonikus hangszerelése tehát bejött Kolozsvárnak: ha nem is gyúródtak épp annyian, mint előtte való nap, nagyon hangulatosra sikerült a péntek este. Mindenképp előnyös, amikor több fellépő váltja egymást, hiszen mindenki megtalálhatja a kedvencét, s ha csak egyikre bulizik is, a többire is odafigyel és megismeri, megszereti. Már csak egy kérésünk van: még több Bori-számot a Szimfonikkal!

http://multikult.transindex.ro/?cikk=24152