Tőkés László: „Van, aki számon tartja, hogy én 70 éves vagyok”

Ezekkel a szerény szavakkal zárult a Kolozsvári Magyar Napok keretén belül, a Tőkés László tiszteletére kiadott könyv bemutatója, ahol utoljára maga az ünnepelt, Tőkés László szólalt fel.

A bemutatót Kovács István püspök, házigazda köszöntője nyitotta, amelyben elmondta, hogy a Vallásszabadság Háza Kolozsvár és Erdély egyik fontos színtere. Mesélt emellett az épület rögös múltjáról, ezzel párhuzamot vonva Tőkés László példás és megpróbáltatásokkal teli életével. „Biztos vagyok benne, hogy ez a kötet a fényt hordozza” –  zárta beszédét Kovács István, aki több ízben is kifejezte, mekkora tisztelője az ünnepeltnek.

A püspök után felszólalt Szilágyi Zsolt, a kötet szerkesztője is, aki nyomatékosította: Kolozsvár nagyon fontos helyszín Tőkés László életében, így szinte kötelező volt, hogy itt is legyen egy könyvbemutató. Ez persze már nem meglepetés – tette hozzá Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke, hisz Tusványoson már megtörtént az ünnepi bemutató, Orbán Viktor társaságában, aki nem mellesleg írt is a kötetbe.

Szilágyi Zsolt elmondta: „Tőkés egy autonomista vezető és megrögzött antikommunista forradalmár. Sokan mondták, hogy Tőkés nem lett eléggé politikus, de ő mindvégig temesvári lelkész volt.”  Német Zsolt kijelentette: már-már csoda, hogy Tőkés László túlélte a forradalmat, s „mind örülünk, hogy nem a református mártírról kell megemlékezzünk, hanem vele ünnepelhetünk.” Mint mondták, a kötet klasszikus közéleti emlékmű is, de fontos kiemelni, hogy nem monográfia, nem is életrajz. Németh Zsolt kategorikusan kiemelte, hogy az még hátra van, de annak is meg kell születnie.

A kötetbe 18 meghatározó ember írt köszöntőt, köztük Orbán Viktor, Áder János, de a könyv gerincét Tőkés László írásai teszik ki, amiket Kóczián Viktória szerkesztő válogatott ki. Az ünnepelt, bár már nem ez volt az első bemutatója a neki készült kötetnek, mégis nagy megilletődéssel ülte végig a felszólalók beszédeit, majd köszönte meg mindenkinek, aki részt vett a létrehozásában. Külön kiemelte, hogy fontos a szívének a könyv alcíme, Erdély ölelésében, Isten szeretetében, és megjegyezte, ennél találóbb nem is lehetne. Őszintén bevallotta, hogy még maga sem olvasta teljesen a kötetet, csak átfutott néhány köszöntőt, de a címeket elolvasva azt érzi, hogy számára is fellelhetők újdonságok a gyűjteményben. Megtudtuk azt is, hogy kíváncsian várja, hogy újra találkozzon saját szövegeivel, amik végig kísérték egész életét, és bár mindig papírhoz és tollhoz nyúlt, ha említésre méltó esemény történt élete során, mégsem tartja magát írónak. „Úgy voltam az írásaimmal, mint Ady a verseivel. Mindig annak az ügynek a szolgálatába állítottam őket, amire éppen szükség volt” – jegyezte meg szerényen, majd mindenkit arra buzdított, hogy az írásait valaminek a szolgálatába állítva kamatoztassa.