A Flauto Dolce együttes régi zenéje elvarázsolta az Erdélyi Néprajzi Múzeum termében összesereglett közönséget. Látni és érezni lehetett a táncoló párokat, a barokkos cirádákat, a fodros ruhákat, a kastélyok és várak eleganciáját.
Néha mindenki eltéved a keresztúton. Az origóból indulva utcáról-utcára bolyongunk, pedig tudjuk, hogy a kör mindig bezárul, és origótól origóig cipeljük magunkkal a vödörnyi, súlyos izzadtságcseppeket.
Ritkán lassítunk azért, hogy a szemmagasságnál feljebb tekintsünk. Hétfőn még úgy sem. De néha érdemes. Kolozsvár épületein csak úgy keverednek és kavarognak a művészettörténeti korszakok. Az 5. Kolozsvári Magyar Napok első városnéző sétája olyan korszakba invitált, amely alig két évtizedig virágzott, de rányomta bélyegét a városra.
Sepsiszentgyörgyön mutatták be először, most a Kolozsvári Magyar Napokon is kiállították azt a gyűjteményt, amely Kálvin János genfi reformátornak állít emléket, és egyben azt is megmutatja a nagyközönségnek, hogy Kálvin milyen hatással volt a különböző országokra, valamint hogyan emlékeztek meg róla postai bélyegzőkön, levelezőlapokon a múlt évszázadokban. Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának földszinti rendezvényterme zsúfolásig telt érdeklődőkkel augusztus 18-án, hétfőn 16 órától.
Magdó János főkonzul köszöntőjében elsősorban a kiállítás létrejöttéről beszélt, majd dr. Buzogány Dezső, Kálvin fő művének, az Institutio-nak a fordítója tartott rövid előadást a reformátorról, amelyben hangsúlyozta: Kálvint mogorva emberként tartották számon, mégis VIII. Henrik jellemzése szerint kora legműveltebb emberének számított. Bár sokan azt hiszik, hogy csak teológiával foglalkozott, Genf reformátoraként nem csak a város lelki életét tette pontra, hanem annak gazdasági, közigazgatási reformját is ő vitte végbe, és egy feudális társadalomban a legalsó rétegeknek adott döntési jogot a kezébe.
Sok-sok hangszeren. Ráadásul kottából, te úristen!
Jelen sorok írójának egyszer már volt szerencséje a Szimfonikusokhoz. A tavalyi Szimfonik Live-on annyian voltunk, hogy egymásra léptek a talpaink a Millenárison: aki később érkezett, az sajnos lemaradt a spektákulumról. Pedig annál viccesebbet, mint amikor a Vad Fruttikos Likó Marcell táncdalokat, Zorán pedig Quimby-t énekel, nem kell elgondolnunk.
Idén ráadásul olyan lesz, amilyen még nem volt: kétszer is lesz Szimfonik Live. A pesti koncert előtt két héttel, augusztus 22-én, pénteken, Kolozsvár főterén is belendül Vásáry Tamás karmester pálcája. A nagyonzenészek pedig olyan könnyűzenészeket kísérnek, mint Péterfy Bori, a PASO, a Heaven Street Seven, vagy az Irie Maffia.
Kis nyüzsgés, csendes felpezsdülés és lassan mindenkinek forrrrrni kezd a vére. Indulóban az 5. Kolozsvári Magyar Napok, türelmetlenül várakoznak a sörsátrak, a színpad már itt aludt egy éjszakát és reméli, hogy ma rajta és előtte düböröghet sok „kalapálni” akaró. Valószínűleg Rudán Joe is hasonló hangulatban lézeng az ereje teljét élő városban.
A kézműves kipakolósdi is a helyén van, Mátyás lova is nyugodt még, egyelőre nem jár táncot a lába, nem fél a nemsokára összesereglő tömegtől, és Mátyás is ugyanolyan igazságos, mint amilyen eddig volt. A toronyba látogatók is elégedettek lehetnek: a csúnya felhőket elfújta a délutáni szellő, így elláthattak hetedhét országig, de leginkább a téren nyüzsgő sárga pólót viselő önkéntesek hangyás szerveződését figyelhették meg. Nagy volt ám a buzgólkodás, és még nagyobb a siker a tér kiépítését illetően. Csak úgy nőttek ki a sátrak a macskakövek közül, csak úgy telt meg élettel a sokszor unottan végigbukdácsolt tér.
A hétfői nap során a programfüzet kínálatában több tárlatvezetést is találtunk, így hát mi is felkerekedtünk, hogy néhány izgalmasnak ígérkező kiállításon részt vegyünk. A délelőtt folyamán A Nagy Háborúra emlékezve elnevezésű tárlatvezetésre látogattunk el az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumba. Számos emléktárgyat – például puskát, pisztolyokat, szuronyokat – vehettünk szemügyre, amelyek segítettek elképzelni az első világháborúban szolgáló katonák mindennapjait.
A kiállításra szülőkkel, nagyszülőkkel ellátogató gyerekek szájtátva szemlélték a tárgyakat, miközben hallgatták az azokról szóló ismertetőket. A sanyarú katonai élet több kellékét is megtekinthettük a teremben: tüzér sapkákat, egyenruhát, katonai fejszéket és csákányokat. Az utóbbiakat látva, már-már megelevenedett előttünk a fronton lövészárkot ásó katonák képe.
Az előző rész tartalmából megtudtuk, kicsoda Oszkár és miért. Sőt, még arról is van infónk, hogy e ritka élő(?)lény írószerrel szaporodik. Ám a családfájáról eddig semmit sem tudtunk. Tegnap azonban érdekes fordulatot vett az ügy.
Az elmúlt négy év hagyományait folytatva, az Óperrrencián innen és túl mottóval megszervezett 5. Kolozsvári Magyar Napok első napjának központi eseménye a nyitógála volt. Zsúfolásig megtelt ebből az alkalomból a Magyar Opera nagyterme, ahol a meghívottak köszöntőbeszédei után a Székely Dózsa György című táncjátékot tekinthette meg a nagyszámú közönség.
Ma nagyon sok szép állattal voltunk körbevéve: a Kolozsvári Magyar Napok első napján ugyanis egy egész napot tölthettünk el a Kerekdombon, ahol a rendezvény keretében először látványos bemutatókat tekinthettünk meg a Turul Íjász Hagyományőrző Egyesület szervezésében.
A vasárnapi húsleves elfogyasztása után kiállításra indultunk, melyet a Kincses Kolozsvár Egyesület szervezett az MTI-vel és az MTVA-val karöltve. Négy MTI/MTVA-s fotóriporter díjnyertes sajtófotóit hozták el a Kolozsvári Szépművészeti Múzeumba, hogy megmutassák, milyen a világ magyar lencsén keresztül.
