A 21. századi ember, ki most ha kell, élni nem, de halni mer. Az életből annyira elfogyott a lényeg, arról már ne is beszéljek, miként lappang csak a lélek a kétlábonjáróban - már, hogy ezt kutyafuttában hallom több szem-szájnak ingeréből.
A Református Kollégium tornakertjében kialakított Erdély Café-sátorban szerda délben a Terem projekt kulisszatitkaiba tekinthettek be az érdeklődők. Benő Alpár, az egyesület ügyvezetője ismertette a projekt elsődleges céljait és az eddig elért eredményeket.
Kalandokra invitált ma bennünket a Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány Egyetem, ugyanis a Sapi közreműködésével ralizott idén januárban egy erdélyi csapat a Budapest – Bamakó amatőr versenyen. Transylvania 4 Africa néven és nemes céllal: számítógépeket, tartós élelmiszereket és ruhacsomagokat vitt Bamakóba.
Az ember hajlamos konzerválni a zenészembereket. Szeretjük azt, amit kapunk tőlük és fel sem tűnik, hogy közben nem csak a saját életünkben múlik az idő, hanem a több, mint húsz éve a színpadon ugráló pasi is ugyanolyan vehemens időszámítást tudhat magáénak. Várjunk csak, 20+ év? Hogy akkor hány éves is? Te magasságos egek, már ennyi!? Ne hülyéskedjünk, nem is látszik rajta.
A Kolozsvári Magyar Napok mindenki számára nagy esemény. Azt már a legtöbben tudjuk, milyen érzés megélni kolozsváriként ezt a csodás egy hetet. De vajon milyen lehet több, mint hatszáz kilométerről érkezve belecsöppenni a kulturális fesztivál zsongásába? A TIFF-ház teraszán csíptük el, épp egy születésnapi köszöntő kellős közepén, Szikra Andreát és Varga Norbertet, akik a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem oktatói, és már évek óta visszatérő látogatói rendezvényünknek.
Magyarország 10 leglátogatottabb kiállításainak az egyike, Erdélyben már közel 600 fiatal látta a Kontraszt kiállítást, amelyet a Magyarországi Református Egyház és a magyarországi rendőrség hozott létre, azzal a céllal, hogy családoknak, ifjaknak felhívja a figyelmét. Hogy mire? Arra, hogy mennyire nem helyénvaló a családon belüli erőszak, hogy milyen veszélyei vannak a szenvedélybetegségeknek, hogy a válásnak és az abortusznak milyen következményei vannak. Megrázó, az ember érzékszerveire ható képek, videók fogadják az interaktív multimédia-kiállításra látogatókat.
Kisebb baráti társaságra, családias hangulatra számítva vágtunk neki kedd este a Csillagtúrának. Persze nem ez, sokkal inkább a személyes érdeklődés késztetett arra, hogy részt vegyünk. Nem csalódtunk, sőt, minden tekintetben felülmúlta a várakozásainkat az éjszakába nyúló kiruccanás.
Az első meglepetés a megérkezéskor ért, amikor több mint ötven elszánt ember várakozott a találkozóhelyen. A beígért félórás út erdei ösvényeken vezetett a csillagvizsgálat helyszínéül kiválasztott tisztásra, az esemény ezen része önmagában is izgalmas volt. De közel sem mérhető ahhoz, ami ezután következett. Miután a csapat eltévelyedett része odaért a helyszínre, lekapcsoltuk lámpáinkat, kizártuk a külvilágot és csak a csillagokra fókuszáltunk. A szemfülesebbeknek még a kívánságlistája is rövidebb lett, már csak teljesülniük kell.
Váradi Nagy Pál, amatőr csillagász egyórás bemutató előadása számunkra vérprofinak tűnt. Kezdésnek közismert csillagképeket kerestünk meg, majd fokozatosan áttértünk kevésbé ismert, lenyűgöző történetekhez kapcsolódó csillaghalmazokra. A Göncölök felismerése még nem okozott különösebb problémát, de az eszerinti tájékozódással csak most kezdtünk ismerkedni.
A kolozsvári születésű előadó sohasem gondolta volna, hogy valaha szülővárosa Főterén, Mátyás Király szobra előtt magyarul énekelhet, ez az álma valósult meg a Kolozsvári Magyar Napok harmadik napján. De nem ez az egyetlen álma, ami teljesült, hiszen amint a közönségtalálkozón is kiderült, régi vágya volt, hogy egy gyerekkórussal – jelen esetben – az Apáczai Csere János Elméleti Líceum kórusával együtt énekelhesse saját dalait. Ráadásul, az élete koncertjének nevezett fellépésre elkísérték svédországi, amerikai, magyarországi barátai, akik erőt adtak a nagy esemény előtti izgalmak leküzdéséhez. Így vált ez a fellépés maradandónak és a rendezvény történetében is egyedülállónak.
Rátok volna most óriási szükség, mert úgy pörgünk egyik környezeti katasztrófából a másikba, hogy gyakran még csak nem is hallunk róluk.
Mi történhet, és mi történik már most, ha elhanyagoljuk környezetünk védelmét, sőt nem is beszélünk róla? Ez kapcsolta össze az Erdélyi Múzeum Egyesület sorozatát kedden nyitó két előadásnak. Mikor fogjuk kilőni magunk alól a Földet? – kérdezte Szőcs István előadásának címe, és ugyan nem válaszolta meg, de nem hagyott kétséget afelől, hogy gőzerővel pusztítjuk a bolygónkat.
A világban kétféle olyan ember van, aki leginkább változtatni tud a természet és a környezet problémáin, állítja Szőcs. Az egyik az abszolút pénzember, a másik pedig az abszolút tudós. Ahhoz, hogy különböző, ám kiemelkedő fontosságú környezetvédelmi problémákat meg lehessen oldani, szükség van olyan tudósokra, akik a reménytelen állapotba sodródó helyzetekkel is tudnak kezdeni valamit. Ezekhez a kutatásokhoz viszont hatalmas pénzösszegek kellenek.
Az idei év mondhatni a történelmi megemlékezések éve: a Dózsa György-féle parasztfelkelés 500. és az első világháború kitörésének 100. évfordulója mellett nem feledkezhetünk meg a szovjet deportálások 70. évfordulójáról sem.
A Kolozsvári Magyar Napok a Memento – 70 év elnevezésű programjával tiszteleg a kerek évforduló, illetve és az esemény súlya előtt. A három részből álló rendezvény tömör, de erőteljes megemlékezést nyújtott. Demeter-Vincze Tekla zongorajátéka, M. Lovász Noémi festménykiállítása, valamint a történelmi időkről zajló kerekasztal egyaránt arra hívták fel a figyelmet, hogy a szovjet deportálások óta nem telt el olyan sok idő, hogy elfeljtsük. Szelleme ugyanolyan erősen kell éljen azokban, akik szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak szörnyűségeiről, mint a túlélőkben.
A keddi napon izgalmas előadásra invitált bennünket a Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány Egyetem és az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság. Már a cím önmagában is megér egy „misét”: Létezhet-e „Atlantisz”, azaz tökéletes politikai gazdasági rendszer a Biblia és a Korán szerint? A kérdésre dr. Varga Norbert a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem tanára kereste a választ, hol máshol, mint „Platón-barlangjában”, az IKE-klubban.
