Míg a színpadon hangoltak a Fölszállott a páva népzenei és néptánc tehetségkutató verseny erdélyi díjazottjai – a Tokos és a Harmadik zenekar, valamint Kacsó Hanga Borbála –, a verőfényes délutánban még nem lehetett számítani a későbbi esőre.
Létezik egy szójáték az angolban arra, amit a szinültig telt Contiban átéltünk ma délután, ez az ún. eargasm. Most nem kísérelem meg lefordítani magyarra, sapienti sat. Harcsa Veronika koncertjén olyan kémia volt, mint egy csoportszeánszon. Fene gondolta, hogy amihez Gyémánt hozzányúl abból ott helyben a fülünk hallatára arany lesz, legyen az akár Nirvana-sláger, akár Weöres-vers.
Megszokásból, félelemből és gyakran csak azért nem élünk nyelvi jogainkkal, mert úgy „egyszerűbb”– derült ki ma a PART sátorban, ahol Fancsali Ernő beszélgetett Lakó Péterfi Tünde marosvásárhelyi civil aktivistával és Landman Gáborral, a European Language Rights Alapítvány elnökével.
Ti láttátok már? Én nem. Egészen a mai napig. De nagyon kíváncsi voltam rá, így felkerekedtem és ellátogattam a BBTE sátorhoz a Farkas utcába, hogy megtudjam, hogyan írják a nevem kínaiul.
Miért vagyunk kíváncsiak az életút beszélgetésekre? A saját életünkhöz szeretnénk meríteni pár hasznos gondolatot, esetleg feltölt bennünket a sikeres életpálya útjának hallgatása, vagy csupán érdekesnek tartjuk a karaktert, a szakmáját? Vagy merő kíváncsiság?
Ahaj devlá, mi volt itt ma összebazseválva a Farkas utcában. Azon vacillálok, leírjam-e, hogy Életre Szóló Élmény. De azért is leírom. Mert ilyen egyszer van egy életben.
Szakadó esőben mezítláb táncolni 300 emberrel egyszerre úgy, hogy mellettem egy fickó eserernyő alól SKYPE-ON KÖZVETÍTI a banzájt, és látni, ahogy valaki a kamera előtt csettintget valahol a világ egy másik részén... erre nincsenek szavak.
A héten jobban örültünk volna, ha a műsorfüzetbe az eső idő szerinti beosztása is bele lett volna foglalva. Megspórolt volna egy kis időt és dilemmát. Olyasféléket, hogy a napszemüveg vagy az esernyő lesz-e a nap fölösleges tartozéka? A ma esti koncertre mindenki felkészült, a szemerkélő eső senkit sem zavart. Két órán keresztül miénk volt a világ, csak az Illés együttessel osztoztunk rajta.
A második világháború idején minden egyes férfiemberre szükség volt a fronton, több erdélyi település ifjait és idősebbjeit is elvitték katonának. A verbuválás és a könnyes búcsúk után mély istenhitük adott nekik reményt a győzelemhez.
Csókolom, ön gyilkos? Ja, csak öngyilkos? Egyik se? Akkor mit keres itt a Bulgakov kávéházban? Vigye el az ördög!
Finomabbnál finomabb illatok szálltak szombaton a kolozsvári levegőben. Ha jó irányba követtük őket, és a szimatunk sem csalt, akkor rövid időn belül az Apáczai líceum udvarán találtuk magunkat.
Ma lejtették hagyományos táncukat a fakanalak: 13 csapat kívánta megmutatni a főzőtudományát. Az örömfőzésben részt vettek támogatóink, civil szervezetek, családok és baráti társaságok által alkotott csapatok. Tapasztalt háziasszonyok, konyhatündér férjek és lelkes amatőrök egyaránt fakanállal sertepertéltek a bográcsok körül, hogy kifőzzenek valami nagyon finomat: lucskoskáposztát, töltöttkáposztát, sárgagombás lecsót, pásztortarhonyát csülökkel, babgulyást, szilvalekváros derelyét, de volt aki a tepertőre voksolt. És garantáltan senki nem maradt éhesen.
Már napok óta készülődik valami a Fogoly utcában. Mára kiteljesedett. A régi Kolozsvár-címert ábrázoló, hatszáz raklapból felépített kapun mesebeli középkorba csöppenünk. Még a nemrég rájuk zúdult eső nyomai látszanak a sátrakon, eszközökön, fegyvereken, de az élet lassan újra beindul a múzeumfaluban.
